annyi minden keveredik most a fejemben, de tényleg. fészbukon annyira nyilvánosan látszik minden és mégis mindenki ismétlem MINDENKI át tudja baszni a fejem. hiába
látom mégis reménykedek, de annyira feleslegesen h hihetetlen.mire megbízok vkiben mindennek vége, mással van, nem keres, mást akar, messze lakik... kezdenek elfogyni a vésztartalékaim ennyire még sose éreztem magam 1 senkinek. jóó de nem rinyálok. a holnapi 30y koncertre se tudok elmenni amikor itt lesz 30 km-re és
ingyenes... de nem baj túl élem. szombat meg VOLT!
a négy év emlékére és h mi örökre barátnők maradunk ( nagyon nagyon remélem) a ronts eszterrel!
tegnap voltam laposon... hát igen a szokásos tömeg nyomor nem tudsz kettőt lépni úgy h 5en ne jönnének neked.. aztán persze h fájt a lábam a cipőben és levettem és a buszsofőr bácsi akkora bunkó volt h nem állt meg nekem a piros lámpánál és nem nyitotta ki az ajtót h csak 100 métert kelljen gyalogolnom... hanem bevitt a városba h
2 km-t. remélem egyszer neki is
nagyon fog fájni a lába a cipőjében.
az utcán reggel 7kor kaptam a jelzőket h vmi majd bele fog állni a talpamba sötöbö, de volt 1 nagyon kedves ismeretlen férfi aki átengedett a zebrán és megkérdezte hol lakok és haza hozott. szóval itt is szeretném neki nagyon szépen megköszönni *.* megmentette a talpam:$ tudom felmerül mindenkiben a kérdés, és" nem féltél h ... " abban a pillanatban szinte minden megoldást jobbnak éreztem minthogy én haza gyalogoljak :/...
"Mire van a szívem, ha nem szeret senki?
Mire van a te szíved, ha nem tud szeretni?
A kölcsönhatások hiánya aggasztó,
kell infúzió."
UI: szeretnék boldog lenni végre valakivel :(
