: ) !

az első dolgoktól mindig annyira fél az ember. lehet ez a sok csalódástól van, vagy azért mert nem bízik önmagában. hiába remélem, h majd jobb lesz vmilyen szinten mégis tart tőle. legyen az új munkahely, első találkozás, első csók , első iskolai nap, első sütés... minden olyan ijesztő, de mégis várjuk. várjuk mert reméljük a jobbat, a boldogabb jövőt. és mért érezzük mégis rosszul magunkat? mi van akkor ha nem úgy alakul ahogy mi szeretnénk, ha még se lesz jó, sőt rémes lesz..

"- Miért jöttél vissza? (...)
- Talán hiányoztál.
- El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj?
- Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek.
- Semmi sem változott. Mit keresel itt?
- Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt."

Köszönöm h csak annyira tudsz szeretni , h fájdalmat okozz... remélem nagyon boldog vagy, a saját kis életeddel amit előttem mindig szarnak állítottál be, de ha nem változtatsz rajta akkor biztos, h élvezed.

FIÚK! mért kell mindig a legtaplóbb módszert választani? vagy éppen azért tetted mert neked így jobb? és ha neked így jobb nekem mért az ellenkezőjét írod? Nem lettem tőled kevesebb, de azt sem zárom ki h veled még több lehettem volna. de ezt már nem tudom meg. H őszinte legyek sokkal jobb így. amit te mással tettél miközben velem "voltál", azt én nem szeretném megkapni. velem is ezt csináltad volna? ha vele megtetted ki a következő?


 nem baj.. én csak azért sem adom fel. ha nem veled majd MÁSSAL!
"Hova fér a szenvedély. Tele vagy e nélkül is. 
Behatol a képzelet az ész (a kéz) helyett, de az ajtó zár, engedjen be
Mert Én is kérek, ott helyet, nekem jó veled,
de te most sem kérsz belőlem."