az első dolgoktól mindig annyira fél az ember. lehet ez a sok csalódástól van, vagy azért mert nem bízik önmagában. hiába remélem, h majd jobb lesz vmilyen szinten mégis tart tőle. legyen az új munkahely, első találkozás, első csók , első iskolai nap, első sütés... minden olyan ijesztő, de mégis várjuk. várjuk mert reméljük a jobbat, a boldogabb jövőt. és mért érezzük mégis rosszul magunkat? mi van akkor ha nem úgy alakul ahogy mi szeretnénk, ha még se lesz jó, sőt rémes lesz..