ha becsukod vágyak, ha kinyitod semmi

sokszor elgondolkozok azon , h mi a nagyobb fájdalom. amikor hosszú akár éveken át tartó kapcsolatnak egyszer csak vége szakad és a mögötte maradt nagy űr, vagy a folyton egyre jobban nagyobbodó üresség a rosszabb. igazából nem jutottam semmire, csak úgy jó elgondolkodni a semmin, az értelmetlen dolgokon. túl sokszor fordul elő. nem , nem azért mert ennyire ráérek, vagy igazából lehet. semmi nem köt le igazán.. egyszerre akarok figyelni mindenre mégis a semmire. a legjobb lenne kifeküdni a fűbe és csak lenni. Semminek lenni. kizárni a külvilágot. TUDOM mindenkinek meg van a saját gondja és dolga. mindig az előttünk lévő feladat látszik a legnehezebbnek amiért élünk amiért felkelünk amit le kell küzdenünk. én most mégse így gondolom. jön az érettségi, amitől természetes vmennyire félek, h sikerül mi lesz.. tanulni kéne blabla.. de sokkal jobban foglalkoztat az utána levő dolog. h mi az? az ÉLET. eddig is éltél? ülni a padba nem nagy dolog.
21 éves leszek lassan és vissza tekintve a múltamba nem találok sok tartalmas dolgot. pedig nyilván van vagyis remélem tettem pár dolgot aminek van értelme.
(ajh már megint elkalandoztam közben, nem is tudom mihez lenne kedvem. az ember túl sokszor érzi magát hasztalannak pedig NEM AZ csak lusta..)
vissza térve az életre : nem csak munkából robotolásból áll. persze a pénz az fontos.. de mit ér ha nem a barátaiddal vagy?  barátokat találni is nagyon nehéz, nekem sincs sok. sőt azt a titkot is elárulom h vannak pillanatok amikor úgy érzem egy sincs. mindenkinél van mélypont.
mindenki akkor kezd el élni: amikor úgy érzi ő most boldog, mint tavasszal amikor éled a természet (anynira gyönyörű!
ÉN IS ezt szeretném érzeni, a szabadságot a napsütést és a SZERELMET!

de h vidámság is legyen a hétvégén MÓRON lépett fel a HS7 !! soha életembe nem gondoltam volna, h ez megvalósul.

a képről ne is beszéljünk :D egyszerűen zseniális!