ezeregy kérdés van a fejembe, pedig tanulnom kéne, de egyszerűen nem megy. amúgyse de ez most nem lényeg. annyira de annyira szeretném ha tényleg valaki úgy nézne rám, h azt érezném  én vagyok neki a világon a legfontosabb és én is ugyan ezt érzem. ahol nem kellenek szavak...
egyszerűen már nem tudom elhinni, vagy csak elképzelni, h egyszer eljön a boldogság. félek h egyedül maradok.. lehet túl nagyok az igényeim.. az is lehet, h csak megijedek ha vki közeledik felém és támadásból keresem benne a hibákat..  nem tudom mi van velem vagy mi lesz.. csak vagyok a semmiben és nem is tudom mit tegyek. hazudhatom magamnak h nem érdekel. DE IGEN is érdekel és egyre rosszabb és rosszabb... lehet a sors h aki felé egy kicsit is közelednék egyből ellök magától, és én is ugyan azt teszem másokkal.. de majd ha az igazi jön őt nem engedem, de nem ám! :)