nem tudom utoljára mikor volt nekem ennyire fontos  egy ember a másik nemből. de azt se h ugyan az az ember, h tud ennyire nagyon megbántani. van amikor bármit megtennél vkiért és érzed, h ő is hasonlóan érez. belül boldog vagy még ha nem is lehetsz vele. állandóan rá gondolsz és egyszer csak KAMU leszel számára és eldob mint egy használt rongyot. ez az érzés leírhatatlan. csak egyre folynak a könnyeim és ülök. ülök mint egy zombi. teljesen magatehetetlennek érzem magam. egyszóval egy :SENKINEK. köszönöm h behoztad az életembe a boldogságot és köszönöm, h eddig élvezhettem és most helyette semmi mást nem hagytál csak egy űrt! egy hatalmasat. nem szabad arra gondolni, h mi lett volna HA! nem bántam meg, h megismertelek csak azt h ennyire szerettelek. és akkor a végére a poén része, h LETÖRÖLSZ fészbukról.. remélem amennyi időbe került a kattintás, olyan gyorsan el is felejtjük egymást :3 ♥ bár tudom nem fog menni....